Vágy

Mint szabadulni vágyó rémült madárka
Repdesel szívem kalitkájába zárva,
Olykor azt hiszem, már nem vagy itt, pedig csak
Bénult csendben ülsz a pillanatra várva.
Elég egyetlen pillantás, mely tétován,
Szelíden hajlik felém és az út porán
Megcsillan a tavasz, te pedig rabmadár
Csapkodsz, karmolsz a vérző rácsok közt ostobán.
Te árva, kétségbeesett rabmadárka,
Kinyitnám a kalitkát, de ajtaja zárva,
Kulcsát az őrzi, kinek pillantása
Miatt piros színű a kalitka rácsa.

Torma Nóra írása