Ünnep

Forró izgalommal mentem haza a boltból, készülni kell, sokan leszünk, kicsit megborzongtam, mert hűvös szellő fújt. Hamuszínű volt az ég. És a cipőmre rátapadt a sár, amúgy már tegnap végeztem a takarítással, csillogott a konyhabútor. Mintha károgást hallottam volna, de nem, csak recsegett a lépcső, furcsa hangja van, a kislányom az. És kinn csicseregnek a fákon a madarak, ezt szeretem, elmosolyodtam. Pénteken nem kell tanulni. Kifújtuk a tojásokat, s nekiültünk. Boldogok voltunk. Nézem, ahogy alkot. A piros festék ráfolyik az ártatan kis kézre. Megkondult a harang. Három óra volt már. "Anya, kérlek kapcsold fel a lámpát!" Dermedt ijedséggel feleltem. "Hiszen még nappal van..."

És még mindig csörömpölt a harang, károgtak a varjak, szél süvített az utcán, és kopogott az eső az ablakon, recsegett és ropogott az egész ház, és a falakon átszűrődött az ünnepi kórus éneke: "Crucifixus etiam pro nobis..."

Torma Nóra írása