Toll Alatt Járók
Irodalmi magazin
Szerelmed ősszel

Végről mereng, ki végtelenben él.
Átcsorgó fény aranyszálaid között
az ősz; platán levelekbe öltözött,
s benne az élet csak átsuhanó szél.
Ilyen távoli már minden napunk:
ami nem volt sosem, mind most rám talál,
érdes a lét, de oly simulékony a halál,
ha szerelemben öröklétben vagyunk.
Túl sokáig éltem a léthalálban;
az idő és a tér falait húztam fel.
Már értem magam az őszi fákban:
benned születtem és benned hulltam el.
Éltem Nap felszínén, s a zúzmarákban,
hisz Te voltál mind. Csak benned bújtam el.
Lancsák Zsófia írása