Toll Alatt Járók

Irodalmi magazin

Szerelmed ősszel

Végről mereng, ki végtelenben él.
Átcsorgó fény aranyszálaid között
az ősz; platán levelekbe öltözött,
s benne az élet csak átsuhanó szél.

Ilyen távoli már minden napunk:
ami nem volt sosem, mind most rám talál,
érdes a lét, de oly simulékony a halál,
ha szerelemben öröklétben vagyunk.

Túl sokáig éltem a léthalálban;
az idő és a tér falait húztam fel.
Már értem magam az őszi fákban:

benned születtem és benned hulltam el.
Éltem Nap felszínén, s a zúzmarákban,
hisz Te voltál mind. Csak benned bújtam el.

Lancsák Zsófia írása

© 2020 Toll Alatt Járók / MI van a sorok között?
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el