Merengőben

Egy érzés akar kibújni belőlem,
fel akarja tárni önmagát,
mutatni egy nagy csodát.
Ha kérhetem:
Egy pillanatra
pillants szavamra: Halál.

Kedves olvasó,
elképzelhető, hogy megálltál,
egy jó nagyot sóhajtottál
és most a hátad közepére
sem kívánsz engem,
de kérlek! Menten
folytatom versem.

Mély és sötét gondolatokat
rejt ez a szó. Tiszta partokat
mos a víz vérrel, ha engedjük,
s hagyjuk eluralkodni bennünk
az érzés gonosz áradatát.
Pedig mulandó az emberi lét.
Muszáj, hogy napjaink egészét
az öröm, az Isten adta öröm
töltse be. Zengő húr pendüljön
hálaként, hogy bármennyit is ad
nekünk, minden cseppje,
minden perce nagy csoda marad.

Élj carpe diem szerint,
élj józan emberként és
ne félj a haláltól!

Zanati Márió írása