Kicsit furi a Halál

Az egész akkor kezdődött mikor felkeltem egy alagútban miután egy furcsa fény átment a gerincemen. Amikor kinyitottam a szemeim és felálltam valami különöset éreztem. Elkezdtem volna magam végigtapogatni, de átnyúltam a saját mellemen. "Úristen, nincs mellem" - futott át az agyamon mikor rájöttem, hogy nem érzek semmit. Miután lenéztem a földre magamat láttam kifacsarva. "Nabasszus". Mikor felnéztem egy csontváz állt előttem:

-Hát Te meg ki vagy? - kérdeztem.

-Én vagyok a Halál, meghaltál.

-Ugye nem szivatsz?

-Nem.

-De máshogy képzeltelek el... Tudod csuklya, meg kasza, tényleg hol van a kasza?

-Abból a sok hülyeségből csak annyi igaz, hogy egy csontváz vagyok, mert már én is meghaltam.

-Hehehe, meghal a Halál.

-Tudod sok Halál volt, minden ötszáz év után új Halál lesz, és Te vagy a következő, úgyhogy most velem kell jönnöd!

-Jó, de hová?

-Jaj itt az én kis kedvencem - mondta. Ő itt Türki. Mindig csak ás. Hé, mi a jó francot csinálsz? Türki, azonnal hozd vissza a sípcsontom! A kis rosszaság mindig eljátssza ezt.

Csak néztem, mint keszeg a zsákban, mert ilyet még sehol nem láttam. Ha nem patkoltam volna el, talán még nevettem is volna rajta, de tudván, hogy rám is ez vár valahogy nem volt kedvem hozzá.

-Ki az akit odabent látok? - kérdeztem tőle.

-Ja, az anyukám, épp a vacsorával csinál valamit.

Ekkor kinyílt az ablak a semmiben lebegő házból és egy vicces, rikácsoló hang szólt ki:

-Halál! Fene a fajtád, már megint akkor érsz ide, mire kihűl a vacsora! Kit hoztál már megint?

-Csak a meló, ő az utódom.

-Ugye most nem ő lesz a mostohaanyám ötszáz évre? - érdeklődtem aggodalommal.

-De!

"Én meg még azt hittem, hogy a halálom után megszabadulok a boszorkányoktól, erre a sírban is egy banya kísért fél évezredig" Bementünk a házba és vacsoránál valami fura dolgot ettünk, ehhez képest az Indiana Jones: A végzet templomában lévő kaják egyenesen étvágygerjesztőek voltak. De mért kell ennem? Meghaltam, már nincs miért... Megkérdezem:

-Bocsánat Halál néni, de ha meghaltam miért kell ennem még mindig?

-Mert unatkozom, ezért főzök, és ha megfőztem akkor magadba tömöd, világos?!

Eme roppant kielégítő indoklás után már tudtam, hogy csodálatos évszázadok várnak rám.

Mokánszki Zoltán írása