Kényszer

Kényszer magzat,
Kényszer szülés.
Mert elvetetni is tilos.
Kényszerből vállalod
akkor tudatlan gyermeked,
Muszáj etetned, gondoznod,
hiába nem akarod,
mert nem akarod,
hogy rossz anyának nevezzenek.

Kényszerből születsz,
kényszerből halsz meg,
Megkeresztelnek helyetted is,
nem választod iskoládat,
csoporttársaid és tanáraid.
Kényszerből írod első betűd,
és számolni sem önszántadból tudsz.
Nem válogathatod meg testvéreid,
rokonaid és szüleid,
vagy gazdag családba születsz,
vagy tűrnöd kell,
nem megérdemelt nyomorod.

Kényszerít a sors, az erkölcs,
a norma, a kozmosz és a vallás.

Nem dönthetsz mert
kényszerít a belső ösztön,
a tartás mit beléd neveltek.
Öngyilkos sem lehetsz,
mert rád szól egy belső hang hogy:
Ne! Ne tedd meg!
Tilos az eutanázia, az abortusz,
mert gyilkolsz még ezzel is,
és körmödre vág a Tízparancsolat
ha Istened ellen mersz tenni.

Muszáj megkeresned napi béred,
hogy családod eltartsd,
vagy csak hajt a kényszer,
hogy a kalitkába mi bezár
forgasd a körforgást és túlélj.

Kényszerből jár az idő,
mert mást nem is tehet,
s ha kell ezreket
háborúval és éhínséggel
eltemet, mert kényszerből
tűrjük el egymást mi emberek,
vagy kényszerből szegezzük
egymáshoz a fegyvert.

Muszáj tűrnünk egy ideig,
majd lázadnunk ha türelmünk elfogy,
De muszáj lesz végül visszaállnunk
a munkába,
az irodaasztal mögé, vagy az iskolába,
kiszolgálni a rendszert,
a társadalmat, önmagunkat.

Kell a vezér és a szolga,
senki sem egyenlő,
és nem úgy működik
az ember, ahogy az ,,elvtárs"
anno megmondta.
De egy nemzet sem hatalmasabb
mint a többi,
hiába nagyobb a múltja,
De ezt nem tudjuk megérteni,
mert meg kell védeni az igazat,
vagy hazudni kell ha győzni akarunk.

Kényszerből vagyunk állatok emberként is,
vagy csak a túlzott bőség miatt
vagyunk mások, ha nem állatok
akkor robotok, vagy egyformák,
Mert követni kell a trendet
és meghajolni a kompromisszumnak,
Követnünk kell a csordát,
vagy eltaposnak.

Szabad vagy vallásod szerint,
és részben az állam szerint,
mégsem mondhatod ki
az igazat, vagy amit gondolsz
következmények nélkül.
Akárhogy is, de mindig lesznek
végítéletek,
konfliktusok.
Sosem lesz egység,
Mert az ember bonyolultan működik,
kényszerből ugyan,
és Istenből
beleültetve az összetett érzést.

Kényszerből ilyen sokszínű a világ.

Vámos Tibor írása