Toll Alatt Járók

Irodalmi magazin

Fuss csak Ifjú

Fuss csak Ifjú, fuss, míg gyáva lábad
általvisz megcsalt Hazádon.
Fuss, oly gyorsan, hogy ezer és ezer vörös-kék
fényszilánkra szakadt jelened
zakatoló múltaddá váljon.
Árnyképei táplálta léted, mint egy kóbor kutya:
bendőjét megtömheted csilló arannyal,
de ugatása mind hangosabban
kiált eloldozásért kárhozott Türannoszához.

Szaladj hát, ha azt hiszed,
hogy amit dugig tömött könyvtárak mélyén
se találtál, azt rémesen idegen hangokon,
áhítattal suttogott szentséggel a Tudomány
majd kezedbe adja egycsapásra.
Ó, a Tudomány! A Tudomány csak
egy halva született csecsemő:
a suta emberi ész erőszaktevése az Igazságon.
Halott teste önmaga által még életben tartatik;
szürkülő hája egyenletek elfoszló kabátja.

Így nevel istent az istenember maga;
az apró hiányt mindig betölti egy kis pszichológia.
Tablettákon és telepakolt polcokon átnéz
az új, a boldog ember,
aki már nem nevel,
mert nem kell,
nincs miért
minek
és mire,
hisz erények nélkül "szárnyaló" hite
csak húsvér öntudatlan világunkig ér.
Nem sok ez, de amit ez ígér,
a röpke gyönyör és állatias méreg,
amit megtermel egy mellékvesekéreg;
s e harc és nász után már öregen,
a lét megszűnik, atomokba omol:
a semmiélet után a halál bizony komor.

Ez elől futsz ez elől, de vajon hova?
A bankóvá váltott lét bús szimfónia
− hosszabbítja szenvedéseid.
Az Élet kell neked, neked, ki idegen földre vágsz.
Hited, miszerint ott leszel te ember,
hamvaszd mélyen magadban el.
Tárggyá fajult idődet fogd, s halálon túlra nézz:
nézd, mily ragyogó a Nap, midőn a hegyre lapul.
Légy fenn te is deledben,
légy csak ember, de igazul.
És nyugodj le, mint szegény paraszt
este az izzasztó munka után,
s álmodd édesen a holnapot
a holnapi emberek Nappalát.

Lancsák Zsófia írása

© 2020 Toll Alatt Járók / MI van a sorok között?
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el