Apróhirdetés

Remegve állok a híd szélén, éjszaka,
beugranék a folyóba, de az csak emelkedik egyre.
Keresek... lehetne...

Fellefetyeli a víz a szívemet,
de előbb kimos belőle mindent, ami vinne.
Keresek... lehetne...

Úszni már rég nem tudok,
csak húsnak dobtak az élet levesébe.
Keresek... lehetne...

Ha már itt vagytok, zabáljatok fel,
a csontjaimat meg dobjátok félre.
Keresek... lehetne...

Vagy mondjátok el, milyen lenne, ha az élet élet lenne.
Én most keresek egy olyan embert, aki helyettem én lehetne.

Lénárth Ádám írása