A megesett lány szonettje

Tudománnyal jöttem haza; letettem
táskám s a kalózokkal vízre szálltam.
Húsz játszótéren (szigeten) is jártam
sötétlett már, de csak haza mehettem.

Anya a gyárba indult; hát rád bíztak,
s a kakaó után már tudtam, mi jön:
Mellém feküdtél és csitítottál: "Csönd,
nem szeretem, ha a kislányok sírnak!"

Némán, mint egy madonna, könnyeztem én,
de vérem folyása meg nem alkudott.
te mennyben − mondtad, én halál peremén...

Méhembe magod csírája felfutott;
gyökerét hát kitéptem, nem az enyém.
Holt lelkem máig meghalni nem tudott. 

Lancsák Zsófia írása